Elmaradás

Tudom, hogy nincs mentségem, de nagyon el vagyok maradva a bloggal. Időhiányban és kimerültségben szenvedek, így mostanában csak a szükséges sütiket sütöm, pedig már nagyon ennék valami új sütit.

Mindenesetre egy tortát tudok hozni nektek. A nagyobbik fiamnak volt a születésnapja, épp amikor nyaraltunk, így ott nem kapott tortát, de az igényét már ott elmondta. Aztán itthon összehangoltuk a családot, és egy közös ebéddel volt köszöntés is, meg torta.

Az igények között ilyen kulcsszavak hangoztak el, hogy 3 emelet, meg minden szint más színű, de semmi fondant, vagy marcipán, és persze a kedvenc íz, a vanília. Így aztán adott volt, hogy vanília krém, és sima piskóta lapok jöhetnek szóba, tejszínhabos borítással. Viszont a család nem túl nagy, így a 3 emeletes kérés csak úgy lett teljesíthető, ha az egyes szintek nem túl magasak, mert azért a habos-krémes sütik annyira nem fogynak nálunk, mint az aprósütik.

Így aztán előkerült a 26-18-11 cm-es tortakarika, és azokban készült két-két lap piskóta. Illetve miután az első lapot elkészítettem jöttem rá, hogy nem rizsliszttel sütök, így a nővérem majd nem is ehet belőle. Ezért a legkisebb karikában sült két rizslisztes piskóta is pluszban.

A krémhez vanília pudingot (4 cs) főztem meg 9 dl tejben, és közben 25 dkg vaníliás porcukrot kevertem habosra 30 dkg margarinnal. Amikor a pudingom kihűlt, akkor a margarinos porcukrot is hozzáadtam, és habosra kevertem együtt az egészet.

Megjegyzem, valamiért a pudingom most a szokásosnál keményebbre sikerült, ezért a homogénebb krém eléréséhez először egy krumplinyomóval kicsit áttörtem a pudingot. Így egy nagyon laza krémet sikerült elérnem.

Végül ez sült ki a dologból.

Születésnapos a tortájával

 És egy kép a kis gluténmentes verzióról is.

Sacher-kocka

Tanácstalan voltam. Apósom születésnapja volt, sütit kért, hogy tudjon vinni abba a társaságba, ahol hetente többször megfordul, és szokás a születésnapokon, névnapokon megkínálni a többieket. Meleg van, egyéb okok miatt két nappal korábban el kellett készíteni, és még utazni is kellett a sütivel, szóval nem akármilyen süti jöhet szóba.

Keksz jellegűt nem szerettem volna, krémes szóba sem jöhetett. Ekkor Teller-cake-nél jött velem szemben már sokadjára a Sacher-torta. Nála már találkoztam ezzel a sütivel nem tortaként is, ezért jött az ötlet, hogy akkor ezt süssem meg.

A receptet nem gépelném újra, ITT megtaláljátok mind a hozzávalókat, mind a süti készítésének folyamatát.

Mivel én kicsit nagyobb tepsiben oszlattam el a tésztát, ezért nem lett olyan szép magas, mint Zsuzsánál, és a 10 dkg csokoládé a tetejére kevés lett volna, így az duplázódott nálam. Mindez azonban az ízéből semmit nem von le.

Kevert tészta, Hankkától

Meleg van, így olyan sütit kerestem, ami nem krémes, de mégis édes ízvilágú. Ekkor akadtam Hankka blogján egy kevert sütire. Nagyon megtetszett több okból is. Egyrészt dió van a tetején, és én diómániás vagyok. Másrészt pillanatok alatt összeállítható. Utólag elmondhatom azt is, hogy nem bántam meg, mert az íze is isteni.

Receptet nem írok, azt itt megtaláljátok. Higgyétek el, nem fogjátok megbánni.