Szülinapomra

Tavaly ősz óta sok-sok változás volt az életünkben. Ennek hatása az is, hogy ritkábban posztolok ide is. Kevesebb időm jut nagyon sok dologra, így a sütésre és a blogolásra is. Több családi szülinap ünneplése is elmaradt. Azonban vannak "kötelező elvárások", na jó, nem kötelezőek, de szokások, amiket illik betartani. Ilyen az, hogy az ember lánya a születésnapjakor süteménnyel lepi meg a kollégákat. Nyilván a fiúk többsége cukrászdából hozza a sütit, de én ezzel a lehetőséggel nem akarok élni. Ráadásul próbálom életemből kizárni a fehér lisztet és a cukrot is, így ez is egy ok arra, hogy én süssek.

Most, hogy vannak friss gyümölcsök, én gyümölcskrémes mellett tettem le a szavazatomat, amit persze tökéletesen lehetett cukor és fehér liszt nélkül kivitelezni. Az alap piskóta tk liszttel készült az általam szokásos módon. Erre kerültek a málnaszemek, majd jött a krém, ami a hagyományos krémesem krémje volt, csak épp eritritollal.

Ez is csokitorta

Ez a tortám nem most készült, de mostanában nem igazán van időm arra, hogy blogoljak, így még nem mutattam nektek. Női táska volt a kérés, valami olyan, mint amit már korábban a keresztlányomnak csináltam. Színben a korábbi lila volt a kérés persze rózsaszín virágokkal, mert egy lánynak milyen is lehetne. Ízben pedig csokitorta volt a kérés. A csokitorta receptet megint Teller-cake kedvenc csokitortájától hoztam.

Végül ez sült ki a dologból:

Csokoládétorta diabetikusan

Születésnapra voltunk hivatalosak, ahová természetesen tortával vártak minket. Persze nem egyszerű egy olyan ünnepeltnek választani, hogy mégis milyet, aki nem igazán eszi a süteményt. Talán a csokoládés torta, amit az oviba is vitt magával kóstolásra került, így abban maradtunk, hogy legyen ez is csokis. Nehezítő körülmény volt, hogy diabetikusra kellett megcsinálni.

Egy kedves bloggertárs kedvenc csokitortája került porondra a megfelelő változtatásokkal az extra igények miatt. A fehér lisztet teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztre cseréltem, a cukrot eritritre. Díszítésre viszont nem akartam a hagyományos csokival burkolt változatot, mégiscsak egy kislány kapja, és nem keveset kellett utaztatni is ebben a hőségben. Így marcipán virágocskák kerültek a tortára körbe.

Még mindig csupasznak tartottam a tortát, ezért a még soha nem használt kiszúró készletem vettem elő. Pillangós és levél kiszúrót kerestem, és cukortésztából készítettem díszeket a tortához.

Vajas keksz

Na nem teljesen az, amit horror összegekért árulnak gyönyörű fém dobozokban, de igenis nagyon hasonlít rá. Az egyetlen baja, hogy pillanatok alatt eltüntette a két fiam az egy adagot.

Hozzávalók:
30 dkg liszt
20 dkg vaj (szobahőmérsékletű)
10 dkg porcukor
1 nagyobb tojás
1 ek vanília aroma
1 késhegynyi só

Először a puha vajat a porcukorral, vanília aromával, és a tojással simára keverjük. Majd jöhet hozzá a liszt is. Nagy csillagcsöves habzsákba rakjuk, és tepsire nyomjuk. Én most köröket formáztam a tepsire. Majd 180 fokos előmelegített sütőben pár perc alatt készre sütjük. A pár perc, tényleg párat jelent. Épp csak legyen egy kis színe.

Boldog Húsvétot!

Most egy cupcake kapott húsvéti köntöst nálunk (igaz tojásdrazsé helyett francia drazsé került rá), így ezzel kívánok mindenkinek nagyon boldog, áldott húsvéti ünnepeket!

"Aranyhaj, engedd le a hajadat....."

Ugyan azon a napon, amikor a horgásztavat elvitték fogtam hozzá a következő tortához, amit a keresztlányom, és a testvére kértek a közös születésnapi bulijukra. Ők ugyanis egy hónapban születtek 3 év különbséggel, így a család egyszer tart egy nagyobb bulit. Nyilván a kisebbnek, aki most volt 3 éves elég konkrét elképzelése volt a tortáját illetően. Ő ugyanis Aranyhajat szerette volna viszont látni, természetesen földig érő hajjal, lila ruhában, ahogy a kedvenc meséjében van. Ha mindez nem lenne elég, akkor az ízre is voltak elképzelései, mert vaníliás-epres tortát kért.

Ami a helyzetemet bonyolította, hogy több cukorbetegséggel küzdő személy is volt a meghívottak között, így annak a feltételnek is meg kellett felelni, hogy ők is fogyaszthassanak belőle.

Így a piskóta, és a krém eritritollal, és tk liszttel készült. A torta külsejére tejszínhab került, amit egy kis habfixálóval vertem fel, semmi cukor vagy édesítő használatával.

És akkor jöjjenek a képek:

Horgászat

Tartozásaim vannak. Már elég régen jártam erre, aminek több oka is van. Nem fogok magyarázkodni, de annyit elárulok, hogy sokminden változott az elmúlt időszakban az életemben, így a sütéssel is kevesebb időm volt foglalkozni. Viszont mostanában volt/van lehetőségem picit talán visszacsalogatni az olvasókat.

Egy igazi horgásznak kértek tőlem horgász témájú, egészen kicsi, csokis tortát. Ennél a tortánál is figyelembe kellett venni, hogy diétás legyen. A torta a dobostorta recept alapján készült annyi változtatással, hogy cukor helyett eritritol került bele, fehér liszt helyett pedig tk liszt. A külső bevonaton először gondolkodtam, végül a tejszínhab mellett döntöttem, hiszen ezt meg tudom oldani cukor nélkül.

A díszítést így kék, és zöld tejszínhabbal oldottam meg, majd némi fondant került elő, amiből virágok készültek a fűbe, és egy móló a vízpartra.A pecabot volt az egyetlen nem ehető a tortán, az ugyanis saslikpálcából és cérnából készült. Természetesen a "damil" végén ott volt az aranyhal.

És mivel hosszabb kihagyás után ez volt az első olyan süti, amit ide is fel akartam tölteni, történt meg az, hogy saját kép nem készült a tortáról. Így csak egy kért képpel tudok nektek sejtést adni a tortám külsejéről.

A kisebbik fiam választotta

Február nálunk a névnapokról szól, hiszen mindkét fiam ebben a hónapban ünnepli névnapját. Mind a kettő konkrét elképzelésekkel áll elő, hogy milyen sütit szeretne vinni magával az oviba/iskolába. Elsőként a kicsi ünnepli, így most az ő választottjával jövök.

Kókusz minden mennyiségben, pepecselés jellemzi ezt a sütit, de megéri. Itthon is aratott, és az oviból is pozitív visszajelzéseket kaptunk. Egyébként az eredeti receptet itt olvashatjátok.

Az én verziómban így készült a kókuszos linzer tésztája:

• 25 dkg margarin
• 25 dkg liszt
• 1 tojás sárgája
• 12,5 dkg cukor
• 12,5 dkg kókuszreszelék
• 1/2 vaníliarúd kikapargatott magjai

Amikor megvagyunk a tészta összegyúrásával, hideg helyre tesszük a tésztát legalább egy órára. Ha letelt a pihenőidő, akkor kb 0,5cm vastagra nyújtjuk a tésztát, és karikákat szaggatunk belőle. Kb 180 fokos sütőben 5-7 perc alatt készre sütjük a karikákat. Vigyázzunk, csak addig süssük, amíg az aljának kezd színe lenni.

Hagyjuk kihűlni a karikákat, majd tetszőlegesen lekvárral ragasszunk össze két karikát. Ekkor tegyük félre megint pihenni kicsit, hogy a ragasztóként használt lekvár megtehesse a dolgát.

A tetejére vanília krémet főztem. Kb 1,5 dl tejet, és 2 csapott ek liszttel, és 1/2 vaníliarúd kikapargatott magjaival csomómentesre keverünk, majd sűrű krémmé főzzük. Közben 8 dkg vajat 5 dkg porcukorral habosra keverünk. Ehhez a vajas cukros krémhez adjuk a főzött krémet, ha az kihűlt, és együtt újra habosra keverjük. Ne sajnáljuk rá az időt, legyen tényleg habos, könnyű az a krém.

Majd ebben a krémbe én belenyomtam a sütiket, hogy jó krémes legyen a teteje, majd kókuszreszelékbe nyomtam őket. A legvégén 5 dkg 70%-os étcsokit olvasztottam, és vékonyan megcsurgattam a csokival a sütiket.

Először készült a konyhámban ez, de minden pepecselés ellenére biztosan fog még ilyen süti készülni nálam.

Idén először jutok ide

Tudom, már február van, és nagyon régen jártam erre. Több okból volt ez így. Sütni ugyan sütöttem, de posztolni már nem volt időm, energiám és kedvem sem. Na de most talán kicsit frissült energiával vethetem bele magam a blogolásba újra. Most nézzünk pár képet, miket sütöttem a kihagyott időszakba.

Karácsonyi zserbó

Karácsonyi mézeskalács

Sajtos keksz, szintén karácsonyra

Habcsók

Hát ezek voltak, és van még egy, de azt majd legközelebb mutatom nektek. Addig is kedvcsinálónak annyit róla, hogy kókusz-vanília-kókusz imádóknak kihagyhatatlan lesz.