Mindenesetre egy tortát tudok hozni nektek. A nagyobbik fiamnak volt a születésnapja, épp amikor nyaraltunk, így ott nem kapott tortát, de az igényét már ott elmondta. Aztán itthon összehangoltuk a családot, és egy közös ebéddel volt köszöntés is, meg torta.
Az igények között ilyen kulcsszavak hangoztak el, hogy 3 emelet, meg minden szint más színű, de semmi fondant, vagy marcipán, és persze a kedvenc íz, a vanília. Így aztán adott volt, hogy vanília krém, és sima piskóta lapok jöhetnek szóba, tejszínhabos borítással. Viszont a család nem túl nagy, így a 3 emeletes kérés csak úgy lett teljesíthető, ha az egyes szintek nem túl magasak, mert azért a habos-krémes sütik annyira nem fogynak nálunk, mint az aprósütik.
Így aztán előkerült a 26-18-11 cm-es tortakarika, és azokban készült két-két lap piskóta. Illetve miután az első lapot elkészítettem jöttem rá, hogy nem rizsliszttel sütök, így a nővérem majd nem is ehet belőle. Ezért a legkisebb karikában sült két rizslisztes piskóta is pluszban.
A krémhez vanília pudingot (4 cs) főztem meg 9 dl tejben, és közben 25 dkg vaníliás porcukrot kevertem habosra 30 dkg margarinnal. Amikor a pudingom kihűlt, akkor a margarinos porcukrot is hozzáadtam, és habosra kevertem együtt az egészet.
Megjegyzem, valamiért a pudingom most a szokásosnál keményebbre sikerült, ezért a homogénebb krém eléréséhez először egy krumplinyomóval kicsit áttörtem a pudingot. Így egy nagyon laza krémet sikerült elérnem.
Végül ez sült ki a dologból.
Születésnapos a tortájával |
És egy kép a kis gluténmentes verzióról is.
De büszke is a kis ünnepelt! <3 Nagyon ügyes vagy!! Isten éltesse a kisfiadat utólag is. :-)
VálaszTörlés