2014. december 14., vasárnap

1 hétvége, 2 torta, 1 íz, 2 külalak

A hét elején kaptam a megkeresést, hogy kellene a Pistinek egy torta, mégpedig egy egészen kicsike dobos. Péntek délután jött az ötlet, hogy akkor ha egyet sütök, akkor miért ne legyen kettő. Sajnos az elmúlt időszakban sok dolog jött össze, így a keresztlányom még nem kapta meg a kért tortát, pedig a születésnapja már elmúlt. Mivel Ő is dobos ízesítésűt kért, gondoltam egy füst alatt a kettőt megcsinálom.

Végül 6x két tojásból sütöttem 2-2 piskótalapot, és 2x 5 tojásból csináltam meg a szokásos csokikrémet hozzá.

Mindkét tortát betöltöttem. Az egyiknél, mivel az hagyományosan karamell bevonatot kapott, csak 5 lap felhasználásával, a másiknál mind a 6 lap felhasználásával. Így mentek a torták egyetlen éjszakára a hűtőbe pihenni.

Másnap a megmaradt piskótalapra került a karamell, és jöhetett a torta, kis díszítés, majd rá a karemelles háromszögek. Ez sült ki belőle:



Persze a másik tortával nem voltam ennyire barát. Pipókám Minion Gru tortát kért. De belevetettem magam, és netet bújtam, hogy legalább hasonlítson rá. Szóval előkerült a cukormáz, az ételfesték, és megannyi eszköz, amivel formázni-mintázni lehet.

A teljes torta kapott egy sárga borítást, majd kék nadrágot, szemet és szemüveget készítettem rá. A nadrágra gombok kerültek, varrással díszítettem, de valami még nagyon hiányzott róla. Ekkor tértem vissza a nethez, hogy mi az, amit elfelejtettem. Hát persze, se keze, se lába nem volt. Ezeket tiszta cukormázból formáztam meg. A kézfejet és a cipőt ecsettel festettem fekete festékkel, mert bár a sokadik ételfestéket próbáltam, még mindig nem találtam meg azt, amivel igazán feketévé lehetne tenni a bevonót. Végül kapott pár szál hajat is az egyszeműm, és egész megbarátkoztam vele.



2014. december 8., hétfő

Mikulás bulira gyorsan valamit

Ma délután az iskolában ért az infó, hogy holnap délután mikulás buli lesz, és szívesen fogadják a sütiket. Sósat, édeset, mindegy, csak ne legyen krémes. Kicsit bajban voltam, mert vendéget is vártam/vártunk egy kis kozáksapkázásra, így kevés volt az időm. Végül csak rászántam magam a sütésre, és egy zabpelyhes kekszet vettem elő. Korábban már készítettem ilyet áfonyás-joghurtos változatban. Most barackos változat készült, de csoki nélkül, mert csak étcsokim volt itthon, és azt a gyerekek általában nem szeretik.




A kép minőségéért bocsánat, de éjjel 11 óra van, és reggel ugye ez a süti megy az iskolába a fiammal.

2014. december 7., vasárnap

...lélekgyógyítás még mindig...

Még mindig nem rázódtam teljesen vissza a "normális" (ha lehet ezt mondani) kerékvágásba. Még mindig csak a megszokott sütik készülnek, és a tuti sikerre megyek a konyhában is. Most is bejött a dolog.