1 hétvége, 2 torta, 1 íz, 2 külalak

A hét elején kaptam a megkeresést, hogy kellene a Pistinek egy torta, mégpedig egy egészen kicsike dobos. Péntek délután jött az ötlet, hogy akkor ha egyet sütök, akkor miért ne legyen kettő. Sajnos az elmúlt időszakban sok dolog jött össze, így a keresztlányom még nem kapta meg a kért tortát, pedig a születésnapja már elmúlt. Mivel Ő is dobos ízesítésűt kért, gondoltam egy füst alatt a kettőt megcsinálom.

Végül 6x két tojásból sütöttem 2-2 piskótalapot, és 2x 5 tojásból csináltam meg a szokásos csokikrémet hozzá.

Mindkét tortát betöltöttem. Az egyiknél, mivel az hagyományosan karamell bevonatot kapott, csak 5 lap felhasználásával, a másiknál mind a 6 lap felhasználásával. Így mentek a torták egyetlen éjszakára a hűtőbe pihenni.

Másnap a megmaradt piskótalapra került a karamell, és jöhetett a torta, kis díszítés, majd rá a karemelles háromszögek. Ez sült ki belőle:

Persze a másik tortával nem voltam ennyire barát. Pipókám Minion Gru tortát kért. De belevetettem magam, és netet bújtam, hogy legalább hasonlítson rá. Szóval előkerült a cukormáz, az ételfesték, és megannyi eszköz, amivel formázni-mintázni lehet.

A teljes torta kapott egy sárga borítást, majd kék nadrágot, szemet és szemüveget készítettem rá. A nadrágra gombok kerültek, varrással díszítettem, de valami még nagyon hiányzott róla. Ekkor tértem vissza a nethez, hogy mi az, amit elfelejtettem. Hát persze, se keze, se lába nem volt. Ezeket tiszta cukormázból formáztam meg. A kézfejet és a cipőt ecsettel festettem fekete festékkel, mert bár a sokadik ételfestéket próbáltam, még mindig nem találtam meg azt, amivel igazán feketévé lehetne tenni a bevonót. Végül kapott pár szál hajat is az egyszeműm, és egész megbarátkoztam vele.

Mikulás bulira gyorsan valamit

Ma délután az iskolában ért az infó, hogy holnap délután mikulás buli lesz, és szívesen fogadják a sütiket. Sósat, édeset, mindegy, csak ne legyen krémes. Kicsit bajban voltam, mert vendéget is vártam/vártunk egy kis kozáksapkázásra, így kevés volt az időm. Végül csak rászántam magam a sütésre, és egy zabpelyhes kekszet vettem elő. Korábban már készítettem ilyet áfonyás-joghurtos változatban. Most barackos változat készült, de csoki nélkül, mert csak étcsokim volt itthon, és azt a gyerekek általában nem szeretik.

A kép minőségéért bocsánat, de éjjel 11 óra van, és reggel ugye ez a süti megy az iskolába a fiammal.

...lélekgyógyítás még mindig...

Még mindig nem rázódtam teljesen vissza a "normális" (ha lehet ezt mondani) kerékvágásba. Még mindig csak a megszokott sütik készülnek, és a tuti sikerre megyek a konyhában is. Most is bejött a dolog.

lassan visszarázódom

Nehéz időszakon vagyok túl, de lassan visszarázódom. Az elmúlt két hét alatt újra sikerült a sütőmet használnom, és így gyógyítanom a lelkemet. Készült kozák sapka, szalagáré, hókifli és cupcake is. Sajnos kép csak a legutolsóról készült, mert a gyerekek már nagyon ki voltak sütikre éhezve, így gyorsabban tüntették el őket, mint én észbe kaptam és fényképezőt fogtam volna.

Gyerekeim apjának

Gyermekeim apja nemrégen töltötte 40. születésnapját. Kapott ugyan már egy halas tortát, de most eljött annak is az ideje, hogy az egész család lepje meg őt közösen, és hát oda is kellett egy torta. Mivel cukorbetegek is voltak a köszöntők között, ezért diabetikus változatban készült a vaníliás-tejszínhabos torta. A tetejét étcsokival, és tejszínhabbal díszítettem.

Halacska

Tudom, nagyon el vagyok maradva. :( Sajnos nem sok idő jut mostanság erre a hobbimra. Ugyan sütöttem én az elmúlt időszakban is, de semmi újdonság nem volt közte. Most azonban muszáj voltam olyat készíteni, amit itt is meg tudok mutatni.

Gyermekeim édesapja betöltötte a bűvös negyvenet, amit mindenképp tortával kell ünnepelni. A gyerekek persze ötleteltek is egyből, hogy mit csináljunk neki, végül megegyeztünk, hogy kap egy halacskát, mert horgászni szeret, de ebben az évben nem sokszor volt, és akkor sem sok sikerrel járt.

Így egy szombati napon, amikor a célszemély dolgozott, és a gyerekeim a nagymama szeretetét élvezték, nekiláttam a halacskának. Először sütöttem egy sima piskótát 7 tojásból (7 tojás - 7 ek cukor - 7 ek liszt). Majd krémet főztem 3dl tej - 3 ek liszt arányban. Amikor kihűlt a krémem, akkor 15 dkg margarint 15 dkg porcukorral, 1 nagyobb citrom reszelt héjával, és kifacsart levével habosra kevertem, és a főzött krémmel simára dolgoztam.

A piskótából egy halformát vágtam, aminek farok része is volt, majd még két, egyre kisebb csak a testre emlékeztető részt. A krémmel betöltöttem, majd kívülről is egyenletesen megkentem, és néhány órára a hűtőbe tettem pihenni.

Később marcipán helyettesítőt átgyúrtam, fekete por ételfestékkel kissé szürkéssé színeztem, majd vékonyra nyújtottam, és burkoltam a tortámat egy rétegben. Aztán a maradék színezett bevonót ismét vékonyra nyújtottam, és apró karikákat szaggattam belőle. Majd ezeket a karikákat ragasztottam fel a halacskámra.Végül egy kis ezüst festékkel árnyékoltam, és kapott egy kis csillogást is. Sajnos normális kép nem sikerült róla, de ilyen lett:

Elmaradás

Tudom, hogy nincs mentségem, de nagyon el vagyok maradva a bloggal. Időhiányban és kimerültségben szenvedek, így mostanában csak a szükséges sütiket sütöm, pedig már nagyon ennék valami új sütit.

Mindenesetre egy tortát tudok hozni nektek. A nagyobbik fiamnak volt a születésnapja, épp amikor nyaraltunk, így ott nem kapott tortát, de az igényét már ott elmondta. Aztán itthon összehangoltuk a családot, és egy közös ebéddel volt köszöntés is, meg torta.

Az igények között ilyen kulcsszavak hangoztak el, hogy 3 emelet, meg minden szint más színű, de semmi fondant, vagy marcipán, és persze a kedvenc íz, a vanília. Így aztán adott volt, hogy vanília krém, és sima piskóta lapok jöhetnek szóba, tejszínhabos borítással. Viszont a család nem túl nagy, így a 3 emeletes kérés csak úgy lett teljesíthető, ha az egyes szintek nem túl magasak, mert azért a habos-krémes sütik annyira nem fogynak nálunk, mint az aprósütik.

Így aztán előkerült a 26-18-11 cm-es tortakarika, és azokban készült két-két lap piskóta. Illetve miután az első lapot elkészítettem jöttem rá, hogy nem rizsliszttel sütök, így a nővérem majd nem is ehet belőle. Ezért a legkisebb karikában sült két rizslisztes piskóta is pluszban.

A krémhez vanília pudingot (4 cs) főztem meg 9 dl tejben, és közben 25 dkg vaníliás porcukrot kevertem habosra 30 dkg margarinnal. Amikor a pudingom kihűlt, akkor a margarinos porcukrot is hozzáadtam, és habosra kevertem együtt az egészet.

Megjegyzem, valamiért a pudingom most a szokásosnál keményebbre sikerült, ezért a homogénebb krém eléréséhez először egy krumplinyomóval kicsit áttörtem a pudingot. Így egy nagyon laza krémet sikerült elérnem.

Végül ez sült ki a dologból.

Születésnapos a tortájával

 És egy kép a kis gluténmentes verzióról is.