Egy focista születésnapjára

Egyik kollégámnak a hétvégén volt a születésnapja, és korábban ígértem neki egy kis tortácskát. Igazából az ízéről beszéltünk, hogy citromos legyen, de a formája még nekem is teljesen homály volt egészen addig, amíg a díszítéshez nem értem.

A bevonatot nyújtottam, mikor megszállt az ihlet. Mivel focista az illető, illetve kapus, jött az ötlet, hogy lehetne neki egy labdája. Igen, lehetett volna kapuskesztyű is, ha nem másnap utazunk el egy kis hegymászásra, és oda is ne akartam volna legalább egy sós, és egy édes sütit. 

Hát ez kerekedett ki a dologból:

 

Mint utólag kiderült, inkább horgász témában várta a tortát, mivel az a hobbija. Így aztán tényleg meglepi volt a torta formája.

Krémes

A munkahelyemen vált szokássá, hogy névnap és születésnap esetén a fiúk elmennek a cukrászdába, és hoznak mindenkinek egy-egy szelet franciakrémest. Ebből eredően nézegettem már többször a francia, és persze a sima krémes recepteket is.

Nem olyan rég Nudleee blogján találkoztam egy recepttel, és jó pár hasznos tanáccsal, ami felkeltette a bennem szunnyadó manót, hogy csakazértis meg kell vele próbálkoznom. Persze nem voltam elsőre olyan bátor, hogy egyből a francia krémes verziót csináljam, na meg én a sima krémest jobban is szeretem.

Szóval, ahogy én csináltam:

500g fagyasztott leveles tészta
9 dl víz
3 cs vaníliás pudingpor
7 tojás fehérje
8+12 dkg cukor

A leveles tésztánkat hagyjuk felengedni szobahőmérsékleten, majd kettévágjuk, és egészen vékonyra, tepsi méretűre nyújtjuk, és megszúrkáljuk villával. Előmelegített, 190 fokos sütőben kezdjük sütni, és kb 3 perc után vagy a sütő rácsát, vagy egy másik tepsit teszünk a lapra, hogy a púposodást elkerüljük. kb 10-12 perc alatt készre sütjük az első lapot. Míg az első lapunk sül kinyújtjuk a másodikat. Az első lapot kivéve a széleit levágjuk, és a tervezett szeletek nagyságára felkockázzuk, ezzel könnyítve a betöltött süti szeletelését a későbbiekben. A második lapot az elsőhöz hasonlóan sütjük, de kivétel után nem szeleteljük össze.

A krémhez először a tojásfehérjéből habot verünk, majd hozzáadunk 8 dkg kristálycukrot, és tovább verjük a habot, amíg a cukor elolvad. Ha ezzel készen vagyunk, akkor előveszünk egy kellően nagy lábast, amiben a pudingporból, cukorból, és a 9 dl vízből sűrű krémet főzünk. Majd egy kézi habverővel belekeverjük a tojáshabot, és még 2-3 percig főzzük állandó keverés mellett.

Ha készen van a krém, akkor az előkészített lapunkra öntjük, és egyenletesen elkenjük. Ekkor szépen elhelyezzük rajta a felkockázott lapocskákat, és végül porcukorral meghintjük.

Reszelt túrós

Nem olyan régen vendégségben voltunk, ahol ez a süti volt a vendégváró. Már előtte is megfordult a fejemben, hogy ilyet kellene a család elé rakni, de most állva a boltban a hűtőpult előtt, hogy mit süssek, a túró után nyúltam.

Tésztához:
40 dkg liszt
25 dkg margarin
15 dkg porcukor
3 ek cukrozatlan kakópor
1/2 cs sütőpor
1 tojás sárgája

A lisztet a sütőporral és kakaóval elkeverjük, hozzáadjuk a porcukrot és a margarinnal morzsássá gyúrjuk. Végül a tojás sárgájával összeállítjuk a tésztát. Ekkor a tésztánkat folpackba csomagoljuk, és mehet a fagyasztóba egy jó fél órára.

A krém részhez:

50 dkg túró
3 tojás
20 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
1/2 vaníliarúd kikapargatott magja

A túrót a cukorral és a tojások sárgájával, a citrom reszelt héjával, és vaníliával jól kikeverjük.Közben a 4 (3 a krém részéből, 1 a tésztánál megmaradt) tojás fehérjéből kemény habot keverünk, majd óvatosan a túróhoz keverjük.

Ha a tésztánk már kipihente magát a fagyasztóban, akkor előveszünk egy kg 20x30cm-es tepsit. Majd kivajazzuk, és kilisztezzük azt. Ezután a tésztán kicsit több, mint felét 4 oldalú reszelő legnagyobb lyukú oldalán a tepsibe reszeljük egyenletesen. Erre jön a túrós krém, majd a maradék tésztát reszeljük a tetejére.

Előmelegített sütőben kb 175 fokon alsó-felső sütésen kb 40 percig sütjük.

Csak pár szeletet sikerült megmenteni a fényképezéshez. Mivel este lett kész, akkor nem fotóztam, másnapra viszont a sütim mennyisége igen megcsappant.

Csak képek...

  Ezek készültek mostanában nálam:
 

Sajtroló

Habroló

Túrópogácsa

Szőlős krémes

Egy újabb bejegyzés kép nélkül, mert nem voltam elég élelmes. Mire oda jutottam, hogy fényképezzek, addigra alig maradt pár szelet a sütiből, az is hiányos krémmel.

Rengeteg szőlőt hord haza a párom, és neki volt a kívánsága, hogy krémest süssek a szőlő mennyiségének csökkentése érdekében. Régen sütöttem gyümölcs krémest, ezért meg is örültem az ötletnek, és hozzá is fogtam.

8 tojásból piskótát sütöttem, egy 30x40 cm-es tepsin. Majd utólag rájöttem, hogy elég lett volna kisebb tepsin sütnöm 5-6 tojásból, mert a krémem elég vékony rétegben került a sütire.

Krém:
1 l tej
2 cs vaníliás pudingpor
2 tojás
6-8 ek cukor

A pudingport csomómentesre keverjük a tejjel, majd a tojások sárgáját és a cukrot is hozzá keverjük, és sűrű krémmé főzzük. Amikor készen van, gyorsan kemény habbá verjük a tojások fehérjét is, és még a meleg krémhez keverjük óvatosan. Hagyjuk picit hűlni.

Közben a kisült piskótánk széleit levágjuk, és visszarakjuk kicsit a sütőbe, hogy megszikkadjon kicsit. Ha ezzel megvagyunk, akkor morzsát készítünk belőle. Ebből a morzsából használjunk a piskóta megszórására a szőlőszemek alá. Természetesen megmossuk a szőlőszemeket, és meg is szárítgatjuk őket. A morzsás piskótára egyenletesen eloszlatjuk a szőlőt, és jöhet rá a langyosra hűlt krém. A krémünk tetejét a maradék morzsával hintjük meg. 

Legalább egy éjszakát hagyjuk pihenni a sütinket fogyasztás előtt.

Londoni szelet

Napok óta csak ténferegtem a konyhában, mert valami édességet/sütit akartam enni, de nem volt otthon. Bújtam a netet, hogy mégis mit süssek, mert a mindennapos sütikhez nem volt kedvem. Olyat kerestem, ami gyors is, és fogam alá való. Így esett, hogy ráleltem az Ízek és élmények blogra, és azon belül is a Londoni szeletre. Már a kép is megfogott, de elolvasva a receptet tudtam, hogy ez kell nekem. Tudom, többször hangoztattam már, hogy mandula kedvelő vagyok, de a dió is hasonló kategóriába esik nálam. Szóval előkerült a dió, a nem is olyan régen készített házi baracklekvár, és kezdődhetett is a sütés.

Tésztához:

• 18 dkg liszt
• 10 dkg vaj (a fent említett recept szerint 11 dkg, de nem volt kedvem egy másik vajat emiatt megkezdeni)
• 8 dkg porcukor
• 3 tojás sárgája

Tészta lekenéséhez:

• kb 10 dkg sárgabarack lekvár

 Tetejére: 

• 3 tojás fehérje
• 12 dkg kristálycukor
• 15 dkg dió durvára darálva

Egy tálban a lisztet, porcukrot és a hideg vajat gyorsan elmorzsoljuk, majd a tojások sárgájával nyújtható tésztává gyúrjuk. Lisztezett felületen téglalap alakúra nyújtjuk, majd sütőpapírral bélelt kisméretű tepsibe (kb 20x30cm) rakjuk. 

A tésztánkat bőségesen megkenjük sárgabarack lekvárral.

A tojás fehérjéből a cukorral kemény habot verünk, majd hozzáadjuk a darált diót. Ezt a tojáshabos diós keveréket egyenletesen eloszlatjuk a lekvárral megkent tésztán, és mehet is a sütőbe. Kb 180 fokon, alsó-felső sütésen 22-25 percig sütjük.

Kép nélkül...

Tudom, vannak elmaradásaim, de mentségemre szóljon, hogy nyaraltam is közben. Ráadásul a készült sütikről képet sem készítettem, így csak receptet tudok írni nektek.

Korábban készült a konyhámban egy áfonyás-zabpelyhes keksz, ennek készült két újabb verziója.

Az egyik nagyon kicsit tér el az eredeti recepttől. A joghurt cserélődött le málnásra, és nem került mellé csoki. A másik azonban nagyobb változtatáson ment át. Ott a joghurt szintén málnás volt, és az aszalt gyümölcs helyett pirított, durvára vágott mandula került, és a tejcsoki helyett étcsokoládé.

Hát nálam az utóbbi verzió vitte a pálmát, de én tényleg mandula-mániás vagyok.