Rég jártam erre

Tudom, hogy nagyon régen jártam erre, aminek több oka is van. Első, és talán a legfontosabb, hogy az étrendem átalakítása miatt sokkal kevesebbet sütök. Vagy amit sütök, annak a kinézetével még nem voltam teljesen elégedett, így nem kerülhetett fel ide. Másik dolog, hogy az életünk igen csak besűrűsödött, amióta a gyerekek kézilabdáznak, így sok-sok edzés, bajnokságok teszik komoly logisztikai feladattá a hetünk tervezését, és megélését.

Na, de mindezek mellett azért egy-egy komolyabb esemény, megkeresés okot ad nekem is a sütésre. Ilyen volt most a keresztlányom, és a nővérének a közös születésnapi bulija, ahová én prezentáltam a tortát. Persze a lányok komoly kihívás elé állítottak az igényeikkel. Emeletes tortát kértek, szív alakban. Díszítésnek lepkéket, virágokat, na meg persze minionokat. Ízre vonatkozóan  az anyukájukkal egyeztettem, és feketeerdő és csokoládé maradt a végső verzió, persze a szokásos diabetikus verzióban.

Hát ilyet sikerült összehoznom:

Szülinapomra

Tavaly ősz óta sok-sok változás volt az életünkben. Ennek hatása az is, hogy ritkábban posztolok ide is. Kevesebb időm jut nagyon sok dologra, így a sütésre és a blogolásra is. Több családi szülinap ünneplése is elmaradt. Azonban vannak "kötelező elvárások", na jó, nem kötelezőek, de szokások, amiket illik betartani. Ilyen az, hogy az ember lánya a születésnapjakor süteménnyel lepi meg a kollégákat. Nyilván a fiúk többsége cukrászdából hozza a sütit, de én ezzel a lehetőséggel nem akarok élni. Ráadásul próbálom életemből kizárni a fehér lisztet és a cukrot is, így ez is egy ok arra, hogy én süssek.

Most, hogy vannak friss gyümölcsök, én gyümölcskrémes mellett tettem le a szavazatomat, amit persze tökéletesen lehetett cukor és fehér liszt nélkül kivitelezni. Az alap piskóta tk liszttel készült az általam szokásos módon. Erre kerültek a málnaszemek, majd jött a krém, ami a hagyományos krémesem krémje volt, csak épp eritritollal.

Ez is csokitorta

Ez a tortám nem most készült, de mostanában nem igazán van időm arra, hogy blogoljak, így még nem mutattam nektek. Női táska volt a kérés, valami olyan, mint amit már korábban a keresztlányomnak csináltam. Színben a korábbi lila volt a kérés persze rózsaszín virágokkal, mert egy lánynak milyen is lehetne. Ízben pedig csokitorta volt a kérés. A csokitorta receptet megint Teller-cake kedvenc csokitortájától hoztam.

Végül ez sült ki a dologból:

Csokoládétorta diabetikusan

Születésnapra voltunk hivatalosak, ahová természetesen tortával vártak minket. Persze nem egyszerű egy olyan ünnepeltnek választani, hogy mégis milyet, aki nem igazán eszi a süteményt. Talán a csokoládés torta, amit az oviba is vitt magával kóstolásra került, így abban maradtunk, hogy legyen ez is csokis. Nehezítő körülmény volt, hogy diabetikusra kellett megcsinálni.

Egy kedves bloggertárs kedvenc csokitortája került porondra a megfelelő változtatásokkal az extra igények miatt. A fehér lisztet teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztre cseréltem, a cukrot eritritre. Díszítésre viszont nem akartam a hagyományos csokival burkolt változatot, mégiscsak egy kislány kapja, és nem keveset kellett utaztatni is ebben a hőségben. Így marcipán virágocskák kerültek a tortára körbe.

Még mindig csupasznak tartottam a tortát, ezért a még soha nem használt kiszúró készletem vettem elő. Pillangós és levél kiszúrót kerestem, és cukortésztából készítettem díszeket a tortához.

Vajas keksz

Na nem teljesen az, amit horror összegekért árulnak gyönyörű fém dobozokban, de igenis nagyon hasonlít rá. Az egyetlen baja, hogy pillanatok alatt eltüntette a két fiam az egy adagot.

Hozzávalók:
30 dkg liszt
20 dkg vaj (szobahőmérsékletű)
10 dkg porcukor
1 nagyobb tojás
1 ek vanília aroma
1 késhegynyi só

Először a puha vajat a porcukorral, vanília aromával, és a tojással simára keverjük. Majd jöhet hozzá a liszt is. Nagy csillagcsöves habzsákba rakjuk, és tepsire nyomjuk. Én most köröket formáztam a tepsire. Majd 180 fokos előmelegített sütőben pár perc alatt készre sütjük. A pár perc, tényleg párat jelent. Épp csak legyen egy kis színe.

Boldog Húsvétot!

Most egy cupcake kapott húsvéti köntöst nálunk (igaz tojásdrazsé helyett francia drazsé került rá), így ezzel kívánok mindenkinek nagyon boldog, áldott húsvéti ünnepeket!

"Aranyhaj, engedd le a hajadat....."

Ugyan azon a napon, amikor a horgásztavat elvitték fogtam hozzá a következő tortához, amit a keresztlányom, és a testvére kértek a közös születésnapi bulijukra. Ők ugyanis egy hónapban születtek 3 év különbséggel, így a család egyszer tart egy nagyobb bulit. Nyilván a kisebbnek, aki most volt 3 éves elég konkrét elképzelése volt a tortáját illetően. Ő ugyanis Aranyhajat szerette volna viszont látni, természetesen földig érő hajjal, lila ruhában, ahogy a kedvenc meséjében van. Ha mindez nem lenne elég, akkor az ízre is voltak elképzelései, mert vaníliás-epres tortát kért.

Ami a helyzetemet bonyolította, hogy több cukorbetegséggel küzdő személy is volt a meghívottak között, így annak a feltételnek is meg kellett felelni, hogy ők is fogyaszthassanak belőle.

Így a piskóta, és a krém eritritollal, és tk liszttel készült. A torta külsejére tejszínhab került, amit egy kis habfixálóval vertem fel, semmi cukor vagy édesítő használatával.

És akkor jöjjenek a képek: