Horgászat

Tartozásaim vannak. Már elég régen jártam erre, aminek több oka is van. Nem fogok magyarázkodni, de annyit elárulok, hogy sokminden változott az elmúlt időszakban az életemben, így a sütéssel is kevesebb időm volt foglalkozni. Viszont mostanában volt/van lehetőségem picit talán visszacsalogatni az olvasókat.

Egy igazi horgásznak kértek tőlem horgász témájú, egészen kicsi, csokis tortát. Ennél a tortánál is figyelembe kellett venni, hogy diétás legyen. A torta a dobostorta recept alapján készült annyi változtatással, hogy cukor helyett eritritol került bele, fehér liszt helyett pedig tk liszt. A külső bevonaton először gondolkodtam, végül a tejszínhab mellett döntöttem, hiszen ezt meg tudom oldani cukor nélkül.

A díszítést így kék, és zöld tejszínhabbal oldottam meg, majd némi fondant került elő, amiből virágok készültek a fűbe, és egy móló a vízpartra.A pecabot volt az egyetlen nem ehető a tortán, az ugyanis saslikpálcából és cérnából készült. Természetesen a "damil" végén ott volt az aranyhal.

És mivel hosszabb kihagyás után ez volt az első olyan süti, amit ide is fel akartam tölteni, történt meg az, hogy saját kép nem készült a tortáról. Így csak egy kért képpel tudok nektek sejtést adni a tortám külsejéről.

A kisebbik fiam választotta

Február nálunk a névnapokról szól, hiszen mindkét fiam ebben a hónapban ünnepli névnapját. Mind a kettő konkrét elképzelésekkel áll elő, hogy milyen sütit szeretne vinni magával az oviba/iskolába. Elsőként a kicsi ünnepli, így most az ő választottjával jövök.

Kókusz minden mennyiségben, pepecselés jellemzi ezt a sütit, de megéri. Itthon is aratott, és az oviból is pozitív visszajelzéseket kaptunk. Egyébként az eredeti receptet itt olvashatjátok.

Az én verziómban így készült a kókuszos linzer tésztája:

• 25 dkg margarin
• 25 dkg liszt
• 1 tojás sárgája
• 12,5 dkg cukor
• 12,5 dkg kókuszreszelék
• 1/2 vaníliarúd kikapargatott magjai

Amikor megvagyunk a tészta összegyúrásával, hideg helyre tesszük a tésztát legalább egy órára. Ha letelt a pihenőidő, akkor kb 0,5cm vastagra nyújtjuk a tésztát, és karikákat szaggatunk belőle. Kb 180 fokos sütőben 5-7 perc alatt készre sütjük a karikákat. Vigyázzunk, csak addig süssük, amíg az aljának kezd színe lenni.

Hagyjuk kihűlni a karikákat, majd tetszőlegesen lekvárral ragasszunk össze két karikát. Ekkor tegyük félre megint pihenni kicsit, hogy a ragasztóként használt lekvár megtehesse a dolgát.

A tetejére vanília krémet főztem. Kb 1,5 dl tejet, és 2 csapott ek liszttel, és 1/2 vaníliarúd kikapargatott magjaival csomómentesre keverünk, majd sűrű krémmé főzzük. Közben 8 dkg vajat 5 dkg porcukorral habosra keverünk. Ehhez a vajas cukros krémhez adjuk a főzött krémet, ha az kihűlt, és együtt újra habosra keverjük. Ne sajnáljuk rá az időt, legyen tényleg habos, könnyű az a krém.

Majd ebben a krémbe én belenyomtam a sütiket, hogy jó krémes legyen a teteje, majd kókuszreszelékbe nyomtam őket. A legvégén 5 dkg 70%-os étcsokit olvasztottam, és vékonyan megcsurgattam a csokival a sütiket.

Először készült a konyhámban ez, de minden pepecselés ellenére biztosan fog még ilyen süti készülni nálam.

Idén először jutok ide

Tudom, már február van, és nagyon régen jártam erre. Több okból volt ez így. Sütni ugyan sütöttem, de posztolni már nem volt időm, energiám és kedvem sem. Na de most talán kicsit frissült energiával vethetem bele magam a blogolásba újra. Most nézzünk pár képet, miket sütöttem a kihagyott időszakba.

Karácsonyi zserbó

Karácsonyi mézeskalács

Sajtos keksz, szintén karácsonyra

Habcsók

Hát ezek voltak, és van még egy, de azt majd legközelebb mutatom nektek. Addig is kedvcsinálónak annyit róla, hogy kókusz-vanília-kókusz imádóknak kihagyhatatlan lesz.

1 hétvége, 2 torta, 1 íz, 2 külalak

A hét elején kaptam a megkeresést, hogy kellene a Pistinek egy torta, mégpedig egy egészen kicsike dobos. Péntek délután jött az ötlet, hogy akkor ha egyet sütök, akkor miért ne legyen kettő. Sajnos az elmúlt időszakban sok dolog jött össze, így a keresztlányom még nem kapta meg a kért tortát, pedig a születésnapja már elmúlt. Mivel Ő is dobos ízesítésűt kért, gondoltam egy füst alatt a kettőt megcsinálom.

Végül 6x két tojásból sütöttem 2-2 piskótalapot, és 2x 5 tojásból csináltam meg a szokásos csokikrémet hozzá.

Mindkét tortát betöltöttem. Az egyiknél, mivel az hagyományosan karamell bevonatot kapott, csak 5 lap felhasználásával, a másiknál mind a 6 lap felhasználásával. Így mentek a torták egyetlen éjszakára a hűtőbe pihenni.

Másnap a megmaradt piskótalapra került a karamell, és jöhetett a torta, kis díszítés, majd rá a karemelles háromszögek. Ez sült ki belőle:

Persze a másik tortával nem voltam ennyire barát. Pipókám Minion Gru tortát kért. De belevetettem magam, és netet bújtam, hogy legalább hasonlítson rá. Szóval előkerült a cukormáz, az ételfesték, és megannyi eszköz, amivel formázni-mintázni lehet.

A teljes torta kapott egy sárga borítást, majd kék nadrágot, szemet és szemüveget készítettem rá. A nadrágra gombok kerültek, varrással díszítettem, de valami még nagyon hiányzott róla. Ekkor tértem vissza a nethez, hogy mi az, amit elfelejtettem. Hát persze, se keze, se lába nem volt. Ezeket tiszta cukormázból formáztam meg. A kézfejet és a cipőt ecsettel festettem fekete festékkel, mert bár a sokadik ételfestéket próbáltam, még mindig nem találtam meg azt, amivel igazán feketévé lehetne tenni a bevonót. Végül kapott pár szál hajat is az egyszeműm, és egész megbarátkoztam vele.

Mikulás bulira gyorsan valamit

Ma délután az iskolában ért az infó, hogy holnap délután mikulás buli lesz, és szívesen fogadják a sütiket. Sósat, édeset, mindegy, csak ne legyen krémes. Kicsit bajban voltam, mert vendéget is vártam/vártunk egy kis kozáksapkázásra, így kevés volt az időm. Végül csak rászántam magam a sütésre, és egy zabpelyhes kekszet vettem elő. Korábban már készítettem ilyet áfonyás-joghurtos változatban. Most barackos változat készült, de csoki nélkül, mert csak étcsokim volt itthon, és azt a gyerekek általában nem szeretik.

A kép minőségéért bocsánat, de éjjel 11 óra van, és reggel ugye ez a süti megy az iskolába a fiammal.

...lélekgyógyítás még mindig...

Még mindig nem rázódtam teljesen vissza a "normális" (ha lehet ezt mondani) kerékvágásba. Még mindig csak a megszokott sütik készülnek, és a tuti sikerre megyek a konyhában is. Most is bejött a dolog.

lassan visszarázódom

Nehéz időszakon vagyok túl, de lassan visszarázódom. Az elmúlt két hét alatt újra sikerült a sütőmet használnom, és így gyógyítanom a lelkemet. Készült kozák sapka, szalagáré, hókifli és cupcake is. Sajnos kép csak a legutolsóról készült, mert a gyerekek már nagyon ki voltak sütikre éhezve, így gyorsabban tüntették el őket, mint én észbe kaptam és fényképezőt fogtam volna.